Ha elfogy a kávé..

Tehát, le tud minket utánozni az Excel. Mi oszlopokat szúrunk be, sorokat törlünk, összesítünk, aztán másnap kezdhetnénk elölről a szokásos lépéseinket az újabb napi adathalmazzal, de már tudjuk, nem feltétlenül kell.

És mi a helyzet a kivételekkel? Ha nincs tiszta kiskanál, vagy elfogyott az a bizonyos kávé? Egy ponton elkerülhetetlenné válik, hogy szemünket végül programkódra vessük…

Képzeljétek el, hogy amikor ’tanítjuk’ az Excelt (felvételt készítünk egy-egy munkafolyamatunkról), akkor az Excel szó szerint jegyzetel. Méghozzá azon a nyelven, amit nekünk is használnunk kell, ha ki akarjuk egészíteni a felvett sorokat, vagy saját kódot akarunk készíteni.

Miért nagyszerű ez? Mert bár elsőre nem fogunk tudni önállóan írni, rengeteg példa és minta lesz előttünk, hogy mit és hogyan kell csinálni. Merthogy a nyelv, amit az Excel megért, egészen közel áll az angolhoz. Persze a központozás például az avatatlan szemnek egészen avantgárd, de óriási előnye az egésznek, hogy lesz kontextusunk, hogy miről szólnak a sorok. Egyrészt azért, mert ismerjük az Excel felépítését (sorok, oszlopok, cellák, munkalapok…), másrészt pedig azért, mert mi ’diktáltuk’ a parancsokat, így tudjuk, hogy adott parancsra milyen kódrészlet született. Például:

Columns (“D”).Delete
…vagy:
Worksheets(“Munka1”).Select

Millió helyen lehet olvasni, hogy egy cikkben szereplő minden egyes képlet megfelezi a cikk potenciális olvasóinak számát, ezzel együtt muszáj volt legalább ezt a kettőt leírnom. Aki angolul beszél, mindkettőt érti, igaz? Nagyon messze van az értelmezhetetlen programkódtól…pedig ez már az, a szellem kibújt a palackból, és most már nincs visszaút.

A cikk szerzője Varga László, az Excel1 fejlesztője és trénere.

Csak mutasd meg hogyan kell, másnap már magától készül a reggeli kávé

Miért sokkal kevésbé fájdalmas az út, amiről az előző posztom végén írtam?

Képzeljük el, hogy megvesszük életünk első robotját, ami többek között arra jó, hogy megfőzze nekünk a reggeli kávét. Beszédértésben nem annyira erős, sőt, kicsit még együgyű, de utánzásban már nem rossz. Ha az egyik reggelen megcsináljuk a kávénkat, és hagyjuk, hogy figyeljen minket, akkor másnap reggel már meg is fogja tudni csinálni nekünk. Benyúl a fiókba, kávéskanál kivesz, két kanál kávé, víz, kotyogó, alágyújt, hamarosan készen van a csésze illatos kávénk. Mint mondtam, kicsit együgyű, ha nincs tiszta kanál, akkor lefagy, ha elfogyott a kávé, akkor két üres kanállal ’tesz’ a kotyogóba. Van még hova fejlődnie, de alaphelyzetben már megfőzi a kávénkat.

Na most, az a helyzet, hogy az Excelben van egy ehhez hasonló beépített robot. Kávét ugyan nem főz, de ha megmutatjuk neki bizonyos feladatainkat, ő egyből megtanulja azokat. Majd legközelebb, ha kérjük, már megcsinálja ezeket magától, a tanultak alapján. Ehhez pedig egyetlen sor kódot sem kell leírnunk, és ha nem akarjuk, még a szemünk elé sem kerül semmiféle programkód. Kicsit rejtélyes, nem igaz? Mi pusztán mutatjuk, az Excel pedig lényegében jegyzetel, majd ezután bármikor leutánoz minket.

Kérdezhetitek, hogy akkor ez már most bevezetés a programozásba? Hiszen még kódot sem láttunk. És hogy lesz ebből a jövő felé tekintés, nagyobb munkaerőpiaci érték és egyáltalán, mi lesz, ha elfogy az a bizonyos kávé? Az ajtót már kinyitottunk, még ha nem is látszik tisztán, és a java még most jön.

A cikk szerzője Varga László, az Excel1 fejlesztője és trénere.

Adjam át a munkám egy részét a számítógépnek?!?

Szóval egy esetleges közelgő tél árnyékában miért arról írok, hogy hogyan adjuk át a munkánk egy részét a számítógépnek?

Több oka van. Tágabb kontextusban azért, mert abban hiszek, hogy azokra a területekre érdemes koncentrálni a kreatív energiáinkat, amire van ráhatásunk. A tél majd jön vagy megy, az viszont, hogy mi módon végezzük el a ránk osztott munkát, rajtunk is múlik.

A második ok igazán kézenfekvő: ha ledelegáljuk a munkánk egy részét a számítógépnek, akkor több időnk marad átgondolni a többi feladatunkat, tarthatunk több szünetet, vagy kevesebbet kell túlóráznunk.

A harmadik ok pedig, ami hidat épít az előző kettő között, az az, hogy a feladataink részbeni automatizálásával olyan tudásra teszünk szert, amire – tél ide vagy oda – az elkövetkező években egyre bővülő igény lesz a piacon. Tehát egyszerre tudunk munkát levenni a saját vállunkról, és egy olyan tudás irányába indulni, ami úgy néz ki, sokáig kurrens lesz.

Ezen a ponton kicsit úgy érezhetitek magatokat, mint Tóth Árpád* 2017-es TED előadása közepén, amikor már sejteni lehetett, hogy hova is fut ki az eszmefuttatása…kérem maradjatok, nemsokára megosztom veletek, hogy milyen tudásra gondolok, milyen munkafolyamatok automatizálása segíthet az indulásban, és hogy a fejekben élő képtől miért sokkal egyszerűbb elindulni azon az úton, amit úgy hívnak: bevezetés a programozásba.

A cikk szerzője Varga László, az Excel1 fejlesztője és trénere

*Tóth Árpád középiskolai ének-zene tanár, tele szenvedéllyel az iránt, amit csinál. 2017-es előadása számomra a legjobb magyar nyelvű TED talk.

Most akkor hamarosan elveszik a számítógépek a munkánkat, vagy nem? (Hint: adjuk nekik oda egy részét mi, önként)

Megjelent egy érdekes cikk arról, hogy hogyan áll a mesterséges intelligencia (MI) kutatás árbóca 2018. közepén. Majd utána nem sokkal egy újabb is, ahol Lányi Dávid, az IBM Research Zürich kutatómérnöke szól hozzá a témához.

A cikkek az AI Winter (MI tél) jelenségéről beszélnek. A jelenség arról szól, hogy az éppen aktuális időszak óriási technológiai fejlődése, és a globális lelkesedés ellenére mégsem került az emberiség igazán közel az új kort elhozó, mindent átfogó program – mesterséges intelligencia –megszületéséhez, mint ahogy azt a megelőző optimista évben gondoltuk. Amíg tart az optimizmus, addig a befektetők tárcája nyitva, és ömlik a pénz az iparágba. Ahogy egyre nagyobb a kiábrándultság, úgy záródnak el lassan a pénzcsapok, mígnem beáll a tél, és jó időre megáll az igazi fejlődés ezen a fronton.

Körülbelül így néz ki az MI tél, és a 20. század második felében többször bekövetkezett már, most pedig felmerült a kérdés, hogy nem éppen egy újabb MI tél felé közeledünk e. A cikkek tele vannak izgalmas felvetésekkel mindkét oldalról. Míg az első írás sok mindent latolgat, addig a második írás szerzőjének állásfoglalása egyértelmű: csak azért, mert most még nagyon sok megoldásra váró feladat van ezen a területen, az nem azt jelenti, hogy közelegne a tél.

….és miért kellene átadnunk egy részét a munkánknak önként és dalolva a gépeknek? Hogyan tehetjük ezt meg, és mi lehet a következménye? Erről írok legközelebb.

A cikk szerzője Varga László, az Excel1 fejlesztője és trénere.